Krisztusutak

 Külön oldal

Szövegeink többek között a Biblia szövegeinek meditáción alapuló szemléletének segítségével keletkeztek. Ennek megfelelően - a tisztán információs tartalom mellett - különösen az evangélista fejezet kiindulópontjaként meditáción alapuló szemlélet céljára készültek.

A főszöveg 37 fejezete az Evangéliumban és János Jelenésekről írott könyvében foglalt lépéseket követi. Célszerű ebben a sorrendben feldolgozni, segítségéként használva egyebek mellett János Evangéliumát és a Jelenések könyvét.
Csak az egyik módszer a Biblia tanulmányozása, vagyis a szövegek olvasása és az összefüggések szóbeli kidolgozása. A tanulmányozás közben a szöveg fejezetei és nem utolsó sorban Isten mélyebb felismeréseket is ébreszthet bennünk.
A web-oldal egy hosszú, folyamatos szövegből áll, aminek fejezetei a tartalomjegyzékből is elérhetők. Alapos tanulmányozáshoz ajánlatos kinyomtatni a szöveget: a böngésző és a nyomtató beállításaitól függően a terjedelme kb... 120 oldal.*
Aki az egyszerű olvasáson túlmenően érdeklődik a feldolgozás mélyrehatóbb módszerei iránt – a lélek elhanyagolt rétegeit is belevonva –, egy-egy fejezet koncentrált áttanulmányozása után elolvashatja a megfelelő fejezetet például János Evangéliumából és meditálhat róla. (János illetve tanítványai különösen az események mélyebb lelki jelentőségével foglalkoztak.)

Erre többféle lehetőség van; általában ugyanazok az előfeltételei, mint bármely meditációnak: először is megfelelően ki kell szabadítani figyelmünket az aktuálisan elterelő vagy elhangoló problémák fogságából, önmagunk tudatos ráhangolásával vagy egy beszélgetéssel, stb.; úgy, hogy lelkünk nyitottá váljon. Kerülni kell a fáradtság, éhség, alkohol vagy dohányfogyasztás, stb. közvetlen hatását is. A meditáció közben ne zavarhasson például telefon vagy bármi egyéb. A hely érződjön kellemesnek, ne legyen például egy sugárzási stresszt okozó készülék mellett (ld. a linkek között: az építkezés biológiája). Aki gyakorlott, az esetleg egy forgalmas piactéren is tud koncentrálni, de kezdetként célszerű az ilyen tanácsokat megfogadni. Korábban az ilyen evangéliumi meditációk során a szöveget lassan, lecsukott szemmel mormolták (például a rózsakeresztesek**). Ehhez előzetesen kívülről megtanulták a szöveget, hogy a figyelmük ne a szavakra, hanem azok tartalmára irányulhasson. Volt olyan variáció is, amikor a szöveget euritmikus taglejtésekkel kísérték. Lehetőség van arra is, hogy a szöveg elolvasás után, azt becsukott szemmel hagyjuk hatni magunkra. Eközben nem gondolkodunk aktívan, vagy legalábbis a meditatív szemlélődés a gondolkodás után kezdődik. Ha a gondolatok tovább is haladnak, egyszerűen röviden „megszemléljük” őket, nem gondoljuk tovább. Ez érvényes azokra a felmerülő gondolatokra, amiknek látszólag vagy ténylegesen nincsen tényleges kapcsolata a meditációnkkal. (Ha külső dolgokhoz kacsolódnak, akár fel is írhatjuk őket, ezzel hatékonyan szabadulhatunk meg a velük azonnal való foglalkozás kényszerétől.) A meditáció közben történt fontos eseményeket célszerű utólag feljegyezni, így könnyebben követhető saját fejlődésünk. A szemlélődés a tudat mélyítéséhez vezethet, ami azonban nem feltétlenül következik be (kontempláció, meditáció).
Hasznos lehet kezünk ügyében tartani egy noteszt, amibe felébredésünk után jegyzeteket készíthetünk. Ez egyrészt segíthet az álmokra való visszaemlékezésben; másrészt az ilyen feljegyzések alapján jobban követhető az álmok fejlődése. Az álombeli jelképek nappali lerajzolása segíthet eme megnyílás erősítésében. Egyre jobban láthatóvá válhat, hogy nem minden álom magyarázható meg nappali élményekkel és azok pszichikai feldolgozásával, hanem itt valami olyan történik, ami más módon ugyanolyan fontos, mint a nappal.
Ezek nem okkult rítusok, egyszerűen időt adunk a lelkünknek, hogy megnyíljon a tartalmak illetve Isten felé, ahelyett, hogy a tartalmakat egyszerűen az intellektus rendelkezésére bocsátanánk – ami persze nem rossz, de önmagában semmi esetre sem elég a megértéshez. Idővel ez az ember minden rétegét, akaratát, sőt még a testét is, megérinti és átalakítja. Csak amikor például új felismerésekre jutunk, vagy a meditáció illetve az erre vonatkozó álmok során megfelelő szimbolikus képek jelennek meg előttünk, avagy életünk ilyen módon fejlődik, csak akkor érintette meg lelkünket mindaz, ami a fejezetből levonható. Ezzel tovább is léphetünk, feltéve, hogy megvan az erre vonatkozó igényünk. Ehhez hasznos lehet egy hetet vagy inkább egy egész hónapot egy fejezet tanulmányozásával tölteni. Ezzel szemben nem feltétlenül szükséges a tartalmat 100 %-ban feldolgozni, mert ezek a lépések már nincsenek teljesen elhatárolva egymástól. Az Isten akkor nyújt lelki élményt az embernek, amikor Ő (az Isten) akarja, a „csillagok órája” a meditációval is csak előkészíthető, de nem kikényszeríthető. Azonban semmilyen teológia, stb. sem helyettesíthet kizárólagosan egy ilyen belső gyakorlatot, ami a valós megéléshez vezethet, és nem egy elszürkült teológiához.
Egy ilyen meditáció lehetőségein kívül annyi út vezet ugyanahhoz a célhoz, ahány ember van.

Miközben az ilyen, fentiekben leírt, tartalmilag is specifikusan keresztény meditációs formákat manapság kevés egyházi környezetben kínálják, éppen az egyházi konferenciás házakban gyakran egészen más meditációs formákat kínálnak. Mert az emberek joggal keresik a tapasztalásokat. Csak éppen az egyházak az évszázadok során mélyen eltemették saját spirituális és meditatív tradícióikat, amiket először újra fel kell fedezniük. Ezért pótszerként először például buddhista meditációs formákhoz fordultak (ilyen például a Zen, egy egyszerű csend-meditáció), és ezeket kötötték semleges vagy keresztény bevezetéshez. Esetleg ebbe a csendbe beépítenek képeket, festményeket vagy egyes mondatokat a Bibliából vagy keresztény misztikusoktól. Egy, például az Athos hegyén, még élő gyakorlatot, mi szerint a görög-ortodox szerzetesek a „kyrie eleison”-t (Uram irgalmazz) ismételgetik, már tárgyaltuk főszövegünk „A sivatag csendje” fejezetében. Az énekek is felvehetnek elmélkedő, meditatív karaktert. A legegyszerűbb és a leghatékonyabb lenne: ha az egyházak jó példát mutatnának, amennyiben az Istentiszteletekbe gyakran beépítenék a csendet, például az imádságok előtt, az alatt, az után – a „válaszra” várakozva – a prédikáció után, a lelkigondozói tanácsadás alatt, stb. Így ez a meditatív elem nem lenne elszigetelt, hanem értéke az összefüggésben közvetlenül lenne megélhető. Az Isten hatására való ilyetén előkészületen túl, minden élet felvehet egy alapvetően meditatív karaktert – ami mai hektikus világunkban igen nehéz. Mindenesetre abszurd dolog lenne, és nagyfokú ismerethiányról tanúskodna, minden meditációt, megkülönböztetés nélkül, „nem kereszténynek” besorolni, csak azért, mert bizonyos, nem-keresztény csoportok által gyakorolt meditációs formák ismertebben, mint a keresztények.

Még azok is, akik a belső tapasztalások keresése közben a kábítószerek fogyasztásának alkalmatlan és veszélyes útjába ütköztek, e helyett a meditációval találhatnának betöltő élményre.

* ...A kinyomtatott szövegek koncentrált tanulmányozása az olyan következtetéseket kerüli, amelyek az internet túlzó mértékű használatából független kutatók által és a "multitasking"-ból (egyidejűleg több tevékenység követése) erednének.

** Mintegy a keresztény "Universitas Esoterica" Berlinben (Wolfgang Wegener) rózsakereszt iskolában, amely 1984-ig állt fenn.

*** Ezen oldalak mélyebb megértése előfeltételezi ezek önértelmének figyelembevételét és az ehhez megfelelően alkalmazott további metódusok használatát is (l. fent). A szövegek tanulmányozása közbeni ilyenféle magatartás egyébként a filozófiában pl. általános irányvonalnak számít komoly munkálatok során ("principle of charity", Donald Davidson, "On the Very Idea of having a Conceptual Scheme", in "Proceeds and Adresses of the American Philosophical Assosiation", Vol. 47, 1973 - 1974, S. 19.)

Vissza a főszöveghez, bevezetés