Krisztusutak

 

Külön oldal

 

Inspirációk és az egyházak

Az Ótestamentum az egyes hívők inspirációját, és a Szentlélek további ajándékait olyan, fontos dolognak ábrázolja, ami általánosan hozzátartozik a kereszténységhez (v.ö. például 1Kor 14,26; Mk 16,17). Azonban az odavezető utakat nehézzé tették. Lehetőségünk van a Szentlélekért könyörögnünk.

Habár a pünkösdista egyházakon kívül például a Katolikus egyház is elismeri a kimondott követségek lehetőségét. Különbséget tesz azonban egyfelől egy mindenkinek szóló, a Bibliában foglalt „általános kinyilatkoztatás", a szent hagyomány és az egyházi tanító hivatal – és másfelől a misztikus „magán-kinyilatkoztatások" között. Utóbbiakat, amennyiben hasznosak az érintett vagy környezetének életére, esetleg elismerik a Szentlélek kinyilatkoztatásának, azonban nem tekintik kötelezőnek, és különösebben nem is támogatják. Különösen akkor voltak kritikusak az első reakciók ebből az egyházból, ha profetikus*) üzenetekről volt szó, amik tartalma a magánszemélyen túlmenően az emberiségre vagy az egyházra vonatkozott; például Mária- és Krisztus-üzenetek. VI. Pál pápasága óta az ilyen iratok, egyházközeli kiadók által történő kinyomtatását hivatalosan nem akadályozzák. Az ilyen tanúságtételeket továbbra is részben visszatartják, például évtizedekig visszatartották a 3. fatimai üzenetet. Az ilyen esetekben az egyház a későbbi megítélést választja. Mindenki, még a hitbéli ügyek kongregációja is, köteles az esetleges közelebbi vizsgálat során figyelembe venni a meghallgatásra és a fair bánásra vonatkozó jogot, a Can. 844. § 3. alapján. A Can 220 megtiltja mindenki számára a jóhír csorbítását (például az idő előtti elítélés gyors nyilvánosságra hozatala által).
Sok más egyházban nem játszik szerepet ez az egész témakör, illetve nem alakították ki a kezelésének gyakorlatát. Az egyházakon kívül is számtalan ilyen jelenséggel találkozni. Összességében az a benyomás alakul ki, hogy Isten érdekelt abban, hogy embereket ilyen módon, újra és újra ösztönözzön, sőt, rendszeresen tanítson és figyelmeztessen. Emez viszont egy élethosszúságú, nehéz tanulási folyamatot jelent; ilyen üzenetetek terjesztése különleges elhivatottságot, valamint Istennel szembeni különleges lekötelezettséget és megfelelő előkészületeket kíván.

Az első Apostolok – emberek, akik isteni adományaik révén Jézus tanítványaivá válhattak – az 1Kor 14,26 alapján a közvetlen kinyilatkoztatásokat és azok értelmezését, az összejövetelek részének is tanították. 1Kor 12,4-7: „Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. " Az 1Kor 12,28 alapján a „próféták" *) szerepe az apostoloké alá rendelt, és csak a harmadik sorban következtek a tanítók. Az 1Kor 14-ben különbség tétetik a profetikus beszéd saját felépítéséhez szükséges szavak és a gyülekezetépítést szolgálók között; kifejezetten nagyra becsülték a prófétai adottságokkal bíró embereket, míg a többi tanítványok nem tölthették be automatikusan ezt a feladatot (például Mt 10,41).

Megkülönböztető jegyek:
- Itt nem annyira az a kérdés, hogy léteznek-e egyáltalán sugalmazások, amik nem autoszuggeszció illetve tömegszuggeszció, skizofrénia** vagy más pszichikai jelenség rovására írandók. Aki előítéletek nélkül tanulmányozza a kereszténység ilyen jelenségeit, hamar észlelni fogja, hogy az ilyen beszűkítő magyarázási próbálkozások a legtöbb esetben nem kielégítőek. Az igazán érdekes kérdések az ilyen felismerések után kezdődnek.
- Hasznos dolog felismerni, hogy mi az ami az igazság Lelkéből jön és mi nem; v.ö. 1Jn 4,1.Ezt azonban a szükséges óvatossággal és körültekintéssel kell megtenni. Csak a biblia alapján tekintve nem lenne automatikus, hogy a papok a Szentléleknek ezeket a megnyilvánulásait, elméleti teológiai megfontolások alapján meg tudják ítélni. Csak a legkevesebben képesek közvetlenül fölmérni, milyen forrásból érkezik egy üzenet; ezért Mt 7,15 – 20 szerint a profetikus adottságokat „gyümölcseik" szerint kell megítélni. Vagyis ahol ezek Krisztushoz vezetnek – például az u.n. „megtérési élmények", melyek következtében pozitív fordulatot vesz az érintettek élete; avagy a lelki illetve testi gyógyulás, amit szintén megkérdőjelezhető lenne nem valódinak, vagy egyenesen az „ördögtől eredőnek" minősíteni, hiszen ezek kegyelemből szoktak megtörténni – Jn 15,5: „mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek ". Ez akkor is pozitív jel, ha ennek következtében növekszik Krisztus és a felebarát szeretete. V.ö. az ítéletre való figyelmeztetésekkel, Mt 7,1; Mt 12,24-30 és Csel 5,38-39. Morál-teológiailag és a világi jog alapján is helytelen volna kétség esetén elítélőleg kezelni.
- További megkülönböztető jegy lehet az ilyen emberek szerény fellépése; mert csak ahol „halk" az ember, ott hallhatja meg Isten Lelkét. A teológiai ismeretek itt egyáltalán nem játszanak szerepet; gyakorta éppen egyszerű emberek a kiválasztottak („laikus karizmák"). A tanultak csak akkor képesek erre, ha nem beképzeltek illetve merevedtek bele, és így a Mt 5.3 szerinti „lelki szegényekhez" tartoznak. (Például a szadduceusok – racionalisták és materialisták – és a farizeusok – akik többségükben belemerevedtek a vallási tudásba – semelyikük sem tartozott a „lelki szegények" közé.)
- „Hogy életeteket tisztességes emberként éljétek, eleget tegyetek mindennapi kötelességeiteknek, de biztosítsátok az Őt megillető helyet életetekben Istennek, a mindenható Atyának" (a garabandali és máshová valósi látnoknők Mária-üzeneteiből).
- Egy Jézus etikájának értelmében szeretetteljes viselkedés – lásd pl. Mátyás 7,12 – is egy ilyen tulajdonság. Az ember krisztussal összeköttetésben álló énje által jobb kapcsolatba lép a szellemmel – amely az értelem felett áll. Ez annál határozottabban történhet meg, minél inkább összhangba lép olyan isteni tulajdonságokkal, mint a szeretet. Az etika itt azonban nem jelenti automatikusan az Én beilleszkedését a vallásos személyekre irányuló hagyományos elképzelésekbe, mint pl. az öltözködés vagy a templomba járás stb. terén.
- Pl. ha valaki agresszíven, Krisztus sugallataira hivatkozva, valahol mellékesen olvasott, rágalmazó ítélkezéseket terjesztene keresztény embertársairól és ezáltal nyugtalanságot keltene, akkor nagy valószínűséggel nem beszélhetünk jogosult munkálatokról, de Krisztus vagy a Szentlélek valódi üzenetének terjesztéséről sem.
- Kiegészítő szerepet játszik a külső lelki elnyomatástól való függetlenség. A Szentlélek mentes emberi beosztásoktól, munkájához szabadságra van szüksége. Az embernek megvan a saját lelkiismerete, ami nem azonos valami külsőleg fölvett dologgal. Csel 5,29: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek". Ez azonban nem vonja kétségbe azt, hogy továbbra is van értelme a lelki úton való kísérésnek. Nem kell minden generációnak teljesen elölről elkezdenie.
- Gyakorta vizsgálták az olyan kritériumokat, mint például a „természetfelettiség": például egyes esetekben ilyen kísérőjelenség az u.n. „szent elragadtatás" (nincs pislogási reflex, megváltozik a szívritmus, lelassul a pulzus, megnő a vérnyomás – és nincsen jele semmiféle manipulációnak, droghasználatnak); avagy, hogy az érintett személy a kinyilatkoztatottakat nem tudhatta, stb. Azonban nem ezek a döntők, mivel a Lélek az ember természetes tulajdonságait is használhatja.

Sokféle formája van annak, ahogy a Lélek kinyilatkoztathatja mondanivalóját. Ilyen például a "szívből jövő belső szó" teljes tudatossággal - tehát nem tévesztendő össze tudathasadásos vagy hipnotizáló megjelenésekkel. Némi gyakorlattal az is érthető lesz, hogy más jelleme van, mint a telepatikus megjelenéseknek. (Összehasonlítás: válogatás többek között "A belső szótól", Johannes Tennhardt, Lorber-Kiadó). Ritkán előfordul transzállapothoz hasonló jelenség is, amikor az ember messzemenően a háttérbe húzódik, ám itt is meg lehet különböztetni a körülmények alapján (például a ráhangolódás módja illetve az Istenhez fűződő kapcsolat), hogy nem egy normális transzállapotról van-e szó, vagyis tisztán a tudat beszűküléséről – ami során akár a spiritizmus igen problematikus inspirációi is jöhetnek, amik gyengítőleg hatnak a résztvevőkre. Előfordul a továbbiakban az is, hogy valaki belső vízióként, fényként vagy ideaként él meg valami, amit utána szavakba tud foglalni és le tud írni. Előfordul közvetlenül az írás is, ez azonban tiszta tudat mellett történik, vagyis megkülönböztethető a spiritizmus automatikus írásától, ami transzállapotban történik.
Az, hogy a „Szentlélek" egy üzenetben hathatott, nem csak a lelki források általi közvetlen megszólítás esetén érvényes (:"…"). Ebből az inspirációs forrásból eredhet, részben vagy egészében, akár egy gondolat, két ember közötti beszélgetés vagy egy könyv is, minthogy tetszése szerint érintheti meg az ember kreativitását. A Szentlélekről általában ld. Jn 3,8; Jn 14,26 és a Krisztusutak.net főszövegének 1. részében például „Az első pünkösdi esemény” fejezetet.
A próféciákról, a jövőbelátás értelmében, lásd a megfelelő fejezetet a
Krisztusutak.net 2. részében, például „A próféciák kezelése" fejezetben.

*) A prófécia – görög eredetű szó – jelentése útmutatás a tudat fölötti tartományokból, keresztény értelemben Istentől illetve a Szentlélektől. Inkább csak különleges esetnek értékelhetők azok az inspirációk, amik „jövendölésként” értékelhetők. Itt kell utaljunk egyes ószövetségi igehelyekre, amik a próféciák jellegével foglalkoznak – annak figyelembe vételével, hogy azóta megváltoztak a szükséges előfeltételek (a prófécia régi módja Krisztus idejére gyakorlatilag „elaludt", és újra fel lett ébresztve): Jóel 3,1-2; Ámos 3,7-8.

**) Néhány esetben azonban az emberek is olyan állapotba juthatnak - azok, akik igazi inspiráló képességekkel rendelkeznek -, melyek az ismert pszichikai zavarokra hasonlítanak és alkalmatlanná teszi őket a földi szükségletek kezelésére (például a belső dialógus kényszeres tovább folytatásával). Ilyen excesszusok kikerülése érdekében - a már fent említett pontok mellett- a következő külső feltételekre is ügyelni kell: elegendő alvás; elegendő mértékű, B-vitaminban gazdag étkezés, pl. elegendő B-vitaminnal - tehát vigyázni kell a böjtölésnél ill. ezzel összefüggésben, ha ezáltal nem kielégítő a táplálkozás; egyértelmű beállítottság a kívánt forrásra, tehát Krisztusra; nem túl hosszú gyűlések, melyek által lehetőség nyílik elkalandozáshoz vagy "túlpörgetettséghez"; megfelelő igyekezet annak elérése érdekében, hogy az intenzív belső élményekből ismét vissza tudjunk térni a földi valóságba; a hallottak öntudatos feldolgozása; öntudatosságunk megőrzése a hallottak feldolgozása közben. Segítők, szellemi kísérők, kezelő orvosok és hasonlók ilyen esetekben csak akkor tudnak e célnak megfelelő támogatással szolgálni, ha speciális tapasztalatokkal / ismeretekkel rendelkeznek. Ehhez hozzátartozik nemcsak a pillanatnyilag zavart állapot, hanem a zavartalan alapfenomén komolyan vétele is.

 

Vissza a főoldalra http://www.ways-of-christ.com/hu

Jézus Krisztus útjai, hozzájárulása az emberi tudathoz valamint az emberiség és a föld megváltozásához: független információs oldal, sok kutatási és tapasztalati terület nézőpontjaival; gyakorlati tanácsokkal a személyes fejlődéshez.