Külön oldal
Az Ótestamentum az egyes hívők inspirációját, és a Szentlélek további ajándékait olyan, fontos dolognak ábrázolja, ami általánosan hozzátartozik a kereszténységhez (v.ö. például 1Kor 14,26; Mk 16,17). Azonban az odavezető utakat nehézzé tették. Lehetőségünk van a Szentlélekért könyörögnünk.
Habár a pünkösdista egyházakon kívül például a Katolikus
egyház is elismeri a kimondott követségek lehetőségét. Különbséget
tesz azonban egyfelől egy mindenkinek szóló, a Bibliában foglalt „általános
kinyilatkoztatás", a szent hagyomány és az egyházi tanító hivatal –
és másfelől a misztikus „magán-kinyilatkoztatások" között. Utóbbiakat,
amennyiben hasznosak az érintett vagy környezetének életére, esetleg
elismerik a Szentlélek kinyilatkoztatásának, azonban nem tekintik kötelezőnek,
és különösebben nem is támogatják. Különösen akkor voltak kritikusak az
első reakciók ebből az egyházból, ha profetikus*) üzenetekről volt szó,
amik tartalma a magánszemélyen túlmenően az emberiségre vagy az egyházra
vonatkozott; például Mária- és Krisztus-üzenetek. VI.
Pál pápasága óta az ilyen iratok, egyházközeli kiadók által történő
kinyomtatását hivatalosan nem akadályozzák. Az ilyen tanúságtételeket továbbra
is részben visszatartják, például évtizedekig visszatartották a 3. fatimai
üzenetet. Az ilyen esetekben az egyház a későbbi megítélést választja.
Mindenki, még a hitbéli ügyek kongregációja is, köteles az esetleges közelebbi
vizsgálat során figyelembe venni a meghallgatásra és a fair bánásra
vonatkozó jogot, a Can. 844. § 3. alapján. A Can 220 megtiltja
mindenki számára a jóhír csorbítását (például az idő előtti elítélés
gyors nyilvánosságra hozatala által).
Sok más egyházban nem játszik szerepet ez az egész témakör, illetve nem
alakították ki a kezelésének gyakorlatát. Az egyházakon kívül is számtalan
ilyen jelenséggel találkozni. Összességében az a benyomás alakul ki, hogy
Isten érdekelt abban, hogy embereket ilyen módon, újra és újra ösztönözzön,
sőt, rendszeresen tanítson és figyelmeztessen. Emez
viszont egy élethosszúságú, nehéz tanulási folyamatot jelent; ilyen üzenetetek
terjesztése különleges elhivatottságot, valamint Istennel szembeni különleges
lekötelezettséget és megfelelő előkészületeket kíván.
Az első Apostolok – emberek, akik isteni adományaik révén Jézus tanítványaivá válhattak – az 1Kor 14,26 alapján a közvetlen kinyilatkoztatásokat és azok értelmezését, az összejövetelek részének is tanították. 1Kor 12,4-7: „Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. " Az 1Kor 12,28 alapján a „próféták" *) szerepe az apostoloké alá rendelt, és csak a harmadik sorban következtek a tanítók. Az 1Kor 14-ben különbség tétetik a profetikus beszéd saját felépítéséhez szükséges szavak és a gyülekezetépítést szolgálók között; kifejezetten nagyra becsülték a prófétai adottságokkal bíró embereket, míg a többi tanítványok nem tölthették be automatikusan ezt a feladatot (például Mt 10,41).
Megkülönböztető jegyek:
- Itt nem annyira az a kérdés, hogy léteznek-e egyáltalán sugalmazások,
amik nem autoszuggeszció illetve tömegszuggeszció, skizofrénia**
vagy más pszichikai jelenség rovására írandók. Aki
előítéletek nélkül tanulmányozza a kereszténység ilyen jelenségeit,
hamar észlelni fogja, hogy az ilyen beszűkítő magyarázási próbálkozások
a legtöbb esetben nem kielégítőek. Az igazán érdekes kérdések az ilyen
felismerések után kezdődnek.
- Hasznos dolog felismerni, hogy mi az ami az igazság Lelkéből jön és mi
nem; v.ö. 1Jn 4,1.Ezt azonban a szükséges óvatossággal és körültekintéssel
kell megtenni. Csak a biblia alapján tekintve nem lenne automatikus, hogy a
papok a Szentléleknek ezeket a megnyilvánulásait, elméleti teológiai
megfontolások alapján meg tudják ítélni. Csak a legkevesebben képesek közvetlenül
fölmérni, milyen forrásból érkezik egy üzenet; ezért Mt 7,15 – 20
szerint a profetikus adottságokat „gyümölcseik" szerint kell megítélni.
Vagyis ahol ezek Krisztushoz vezetnek – például az u.n.
„megtérési élmények", melyek következtében pozitív fordulatot vesz
az érintettek élete; avagy a lelki illetve testi gyógyulás, amit szintén
megkérdőjelezhető lenne nem valódinak, vagy egyenesen az „ördögtől eredőnek"
minősíteni, hiszen ezek kegyelemből szoktak megtörténni – Jn 15,5:
„mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek ". Ez akkor is
pozitív jel, ha ennek következtében növekszik Krisztus és
a felebarát szeretete. V.ö. az ítéletre való figyelmeztetésekkel, Mt
7,1; Mt 12,24-30 és Csel 5,38-39. Morál-teológiailag és a világi jog
alapján is helytelen volna kétség esetén elítélőleg kezelni.
- További megkülönböztető jegy lehet az ilyen emberek szerény fellépése;
mert csak ahol „halk" az ember, ott hallhatja meg Isten Lelkét. A teológiai
ismeretek itt egyáltalán nem játszanak szerepet; gyakorta éppen egyszerű
emberek a kiválasztottak („laikus karizmák"). A tanultak csak akkor képesek
erre, ha nem beképzeltek illetve merevedtek bele, és így a Mt 5.3
szerinti „lelki szegényekhez" tartoznak. (Például a szadduceusok –
racionalisták és materialisták – és a farizeusok – akik többségükben
belemerevedtek a vallási tudásba – semelyikük sem tartozott a „lelki szegények"
közé.)
- „Hogy életeteket tisztességes emberként éljétek,
eleget tegyetek mindennapi kötelességeiteknek, de biztosítsátok az Őt
megillető helyet életetekben Istennek, a mindenható Atyának" (a
garabandali és máshová valósi látnoknők Mária-üzeneteiből).
- Egy Jézus etikájának értelmében szeretetteljes viselkedés – lásd pl.
Mátyás 7,12 – is egy ilyen tulajdonság. Az ember
krisztussal összeköttetésben álló énje által jobb kapcsolatba lép a
szellemmel – amely az értelem felett áll. Ez annál határozottabban történhet
meg, minél inkább összhangba lép olyan isteni tulajdonságokkal, mint a
szeretet. Az etika itt azonban nem jelenti automatikusan az Én
beilleszkedését a vallásos személyekre irányuló hagyományos elképzelésekbe,
mint pl. az öltözködés vagy a templomba járás stb. terén.
- Pl. ha valaki agresszíven,
Krisztus sugallataira hivatkozva, valahol mellékesen olvasott, rágalmazó ítélkezéseket
terjesztene keresztény embertársairól és ezáltal nyugtalanságot keltene,
akkor nagy valószínűséggel nem beszélhetünk jogosult munkálatokról, de
Krisztus vagy a Szentlélek valódi üzenetének terjesztéséről sem.
- Kiegészítő szerepet játszik a külső lelki elnyomatástól való függetlenség.
A Szentlélek mentes emberi beosztásoktól, munkájához szabadságra van szüksége.
Az embernek megvan a saját lelkiismerete, ami nem azonos
valami külsőleg fölvett dologgal. Csel 5,29: „Istennek kell
inkább engedni, hogynem az embereknek". Ez azonban nem vonja kétségbe
azt, hogy továbbra is van értelme a lelki úton való kísérésnek. Nem kell
minden generációnak teljesen elölről elkezdenie.
- Gyakorta vizsgálták az olyan kritériumokat, mint például
a „természetfelettiség": például egyes esetekben ilyen kísérőjelenség
az u.n. „szent elragadtatás" (nincs pislogási reflex, megváltozik a szívritmus,
lelassul a pulzus, megnő a vérnyomás – és nincsen jele semmiféle manipulációnak,
droghasználatnak); avagy, hogy az érintett személy a kinyilatkoztatottakat
nem tudhatta, stb. Azonban nem ezek a döntők, mivel a Lélek az ember természetes
tulajdonságait is használhatja.
Sokféle formája van annak, ahogy
a Lélek kinyilatkoztathatja mondanivalóját. Ilyen például
a "szívből jövő belső szó" teljes
tudatossággal - tehát nem tévesztendő össze tudathasadásos vagy hipnotizáló
megjelenésekkel. Némi gyakorlattal az is érthető lesz, hogy más jelleme
van, mint a telepatikus megjelenéseknek. (Összehasonlítás: válogatás többek
között "A belső szótól", Johannes Tennhardt, Lorber-Kiadó).
Ritkán előfordul transzállapothoz hasonló jelenség is, amikor az ember
messzemenően a háttérbe húzódik, ám itt is meg lehet különböztetni a körülmények
alapján (például a ráhangolódás módja illetve az Istenhez fűződő
kapcsolat), hogy nem egy normális transzállapotról van-e szó, vagyis tisztán
a tudat beszűküléséről – ami során akár a spiritizmus igen
problematikus inspirációi is jöhetnek, amik gyengítőleg hatnak a résztvevőkre.
Előfordul a továbbiakban az is, hogy valaki belső vízióként, fényként
vagy ideaként él meg valami, amit utána szavakba tud foglalni és le tud írni.
Előfordul közvetlenül az írás is, ez azonban tiszta tudat mellett történik,
vagyis megkülönböztethető a spiritizmus automatikus írásától, ami transzállapotban
történik.
Az, hogy a „Szentlélek" egy üzenetben hathatott, nem csak a lelki források
általi közvetlen megszólítás esetén érvényes (:"…"). Ebből
az inspirációs forrásból eredhet, részben vagy egészében, akár egy
gondolat, két ember közötti beszélgetés vagy egy könyv is, minthogy tetszése
szerint érintheti meg az ember kreativitását. A Szentlélekről általában
ld. Jn 3,8; Jn 14,26 és a Krisztusutak.net főszövegének 1. részében például
„Az első pünkösdi esemény” fejezetet.
A próféciákról, a jövőbelátás értelmében, lásd a megfelelő fejezetet
a Krisztusutak.net 2. részében, például „A próféciák
kezelése" fejezetben.
*) A prófécia – görög eredet
ű szó – jelentése útmutatás a tudat fölötti tartományokból, keresztény értelemben Istentől illetve a Szentlélektől. Inkább csak különleges esetnek értékelhetők azok az inspirációk, amik „jövendölésként” értékelhetők. Itt kell utaljunk egyes ószövetségi igehelyekre, amik a próféciák jellegével foglalkoznak – annak figyelembe vételével, hogy azóta megváltoztak a szükséges előfeltételek (a prófécia régi módja Krisztus idejére gyakorlatilag „elaludt", és újra fel lett ébresztve): Jóel 3,1-2; Ámos 3,7-8.**) Néhány esetben azonban az emberek is olyan állapotba juthatnak - azok, akik igazi inspiráló képességekkel rendelkeznek -, melyek az ismert pszichikai zavarokra hasonlítanak és alkalmatlanná teszi őket a földi szükségletek kezelésére (például a belső dialógus kényszeres tovább folytatásával). Ilyen excesszusok kikerülése érdekében - a már fent említett pontok mellett- a következő külső feltételekre is ügyelni kell: elegendő alvás; elegendő mértékű, B-vitaminban gazdag étkezés, pl. elegendő B-vitaminnal - tehát vigyázni kell a böjtölésnél ill. ezzel összefüggésben, ha ezáltal nem kielégítő a táplálkozás; egyértelmű beállítottság a kívánt forrásra, tehát Krisztusra; nem túl hosszú gyűlések, melyek által lehetőség nyílik elkalandozáshoz vagy "túlpörgetettséghez"; megfelelő igyekezet annak elérése érdekében, hogy az intenzív belső élményekből ismét vissza tudjunk térni a földi valóságba; a hallottak öntudatos feldolgozása; öntudatosságunk megőrzése a hallottak feldolgozása közben. Segítők, szellemi kísérők, kezelő orvosok és hasonlók ilyen esetekben csak akkor tudnak e célnak megfelelő támogatással szolgálni, ha speciális tapasztalatokkal / ismeretekkel rendelkeznek. Ehhez hozzátartozik nemcsak a pillanatnyilag zavart állapot, hanem a zavartalan alapfenomén komolyan vétele is.
Vissza a főoldalra http://www.ways-of-christ.com/hu Jézus Krisztus útjai, hozzájárulása az emberi tudathoz valamint az emberiség és a föld megváltozásához: független információs oldal, sok kutatási és tapasztalati terület nézőpontjaival; gyakorlati tanácsokkal a személyes fejlődéshez. |