Krisztusutak

 

A vallás 1), mint "Visszacsatolás" az ember és Isten között – a Jézus Krisztussal való utakon.
1) A religio (vallás) szó a latin religio-ból származik = újbóli összekapcsolás, Istennel, aki a legbensőnkből eredően bennünk is testet ölt. Távolról hasonlítható egy hologramhoz, hasonló történik nagyban is.

 

Az emberi élet mélyebb problémáinak felismerése.

Mint egy imádság általi gyógyulás, az ember további változásaira is ugyanaz lenne Jézus kérdése "Meg akarsz gyógyulni?" (János 5,6.). Illetve: "Tudod-e milyen tökéletlenségeid vannak még, amelyeknek át kell alakulniuk, ha az Istenhez vezető úton tovább akarsz jutni?" Egy "Vezérfonalat" látszólag egészen egyszerű, vallásosnak ritkán nevezhető adottságokból is lehet találni. A gyermek, az ifjúkorból a felnőttkorba való növekedése során, új képességekre tesz szert; eközben azonban gyakran eredeti élményképességek is feledésre kerülnek. Később az ember, emlékezete és imái segítségével, ezt az eltakart, természetes élménymódot megkísérelheti visszanyerni. A termett képességek azonban eközben mégis megmaradnak, miáltal a lény megkeményedései ismét fellazulnak vagy feloldódnak. Az embernek a lelki-szellemi, vagy külsőleges "Törések" által az életben létrejött hasadásai - az intellektusban és az önállósuló ösztönéletben, közben még egy kevéssé integrált központban a "Szívben" - így különböző utakon ismét szorosabban egyesíthetők. Nyilvánvaló, hogy "A tudás fájának gyümölcse" a Paradicsom-mítoszban erre a hasadásra vonatkozik 2a). Hasonlóképp a kijelentés: "Ha nem váltok olyanokká, mint a gyermek, nem juthattok a mennybe", a visszatérési lehetőség mélyebb ismeretén alapul - Jézus a Máté 18,1-3., Márk 10,15. és Lukács 18,17.-ben. Itt nemcsak a gyermeki ártatlanságról van szó, hanem a fejlődés alapvető feltételeiről is, amelyek éppenséggel "archetipikusak" 2b), tehát előrajzolt alapminták, az ember "Használati utasításának" elveszett része. Ezen út messzire túlvezethet a mai, korlátozott észtudaton.

2a) A negatív („sátáni") tulajdonságok legyőzése érinti egyebek mellett a már említett ’hasadás’ gyógyítrását is.
2b)„Archetipikus" a mély-pszichológia kifejezése C. G. Jungtól, és másoktól; az emberi létezés alapmotívumait különböző formákként / alakokként való megélése, például álomban.

Ez nem jelenti azt, hogy az ember - minden további nélkül - saját erejéből képes lenne a cselekvésre. Jézus reális utat ajánl fel, és az erőt, ill. kegyelmet, hogy őt tökéletesen kövessük. Keresztény igazságkeresők, misztikusok és alkimisták a tökéletesedés (l. pl. Máté 5,48., János 10,34.,...) ilyen útjait igen pontosan bejárták. Sok más keresztény is szerzett, tudatosan vagy öntudatlanul, ilyen irányú tapasztalatot. Ez független attól, hogy inkább egy belső úton jártak, vagy a hitüket inkább szociálisan értelmezték, vagy hogy - amint mi nevezzük: egy "teljes kereszténység" szellemében - mindkettőt egyesítették magukban. Az ember belső szétszaggatottságának legyőzését már évezredek óta számos kultúrában keresték, taoisztikus alkimisták, különféle jógamódszerek tesznek erről bizonyságot 3) .

3) A jóga indiai szó, szószerint = „letenni az igát", szintén a minden dolgok és az örök eredetével való kapcsolat ismételt felvételének keresését jelenti. Ez nem jelenti azt, hogy az ilyen más utak ugyanahhoz a célhoz vezetnének, mint a keresztyén út.

Az "Istenember", vagy az Isten által küldött ember: Jézus Krisztus bizonyítja, hogy azóta az ember egyáltalán képes a szétszóródott, eredeti tulajdonságait újból visszanyerni, és hogy elérkezett az idő, hogy a közben veszedelmessé vált hóbortjait ismét egyensúlyba hozza. Mint "szerencsés eset" a föld számára, képes volt rá, kötődését élete értelmének eredeti forrásához - Istenhez - , és a legmagasabban fejlett emberi öntudatot önmagában egyesíteni. A degeneráció erőit le tudta küzdeni. Ha fel is mutat különbségeket a többi emberhez képest, mégis csak az ember volt az, aki ezt ilyen módon végre tudta hajtani. Ezáltal képesek az emberek ezt az utat könnyebben követni, különösen, ha tudatosan teszik. De még az olyanok számára is, akik a történelmi Jézusról semmit sem tudnak, az ő élete, a feltámadással bezárólag, nem hatástalan. Hasonlóan pl. ahhoz, ha állatok egy szigeten valami újat megtanulnak, azonos fajú állatok távoli szigeteken azonos képességet gyorsabban ki tudnak fejleszteni, mivel egyféle közös erőterük van, amint azt pl. R.. Sheldrake felismerte.

Az embernek Krisztushoz és Istenhez való bensőségesebb kapcsolata végül is egyházi közvetítés nélkül is lehetséges, még ha a mindenképp hozzáillő keresztények közössége többnyire segítséget is jelent. Az ellentmondásos teológiák, amelyek Jézus teljességét ismét lélekgondozóra és szociálreformerre osztották, nem képesek a végső bölcsesség elérésére, még ha egyeseknek segíteni is tudnának, főleg ha azok több teológiát is ismernek. Minden egyes ember pl. a maga "csendes kamrácskájában", de végeredményben a piacon is közvetlenül eljuthat Krisztushoz. Ez egyrészt az öröklött tulajdonságaira való emlékezés segítségével történhet meg (Evangéliumok). Aki azonban nyitott arra, hogy Jézust az ő halála után is el lehetett fogadni (mint másképp - többek között a földi láthatóság nélkül is - minden ember, számos tanúbizonyság szerint, a halált mint tudatos lény túléli), az Krisztusra mint jelenleg is hatóra tekinthet. Lehetővé válik az érzés "az ő nevében", ill. vele, mint "nagy testvérrel" közösen az Atyaistenhez imádkozni, aki mindeneknek gondját viseli (l. János 15,16., Máté 6,7-15., Máté 18,19-20.). Pl.:

Istenem, én kezdetem, én segítségem, én reményem!
Egységben Jézus Krisztussal * köszönök mindent, ami Tőled jön;
bocsáss meg mindenért, ami Tőled eltávolított **,
engedd, hogy ebben a csendben a Te lelked által alkotóvá váljak ***,
vezess engem rá a Te utadra.

*) Akihez közel áll, az Máriát is bevonhatja. Így az ember férfiúi és asszonyi tulajdonságai is hangsúlyozottá válnak.

**) A továbbiakban minden negatívnak talált indulat, amint konkréten fellép: 1. belsőleg elemezhető (pl. aggályoskodás, gyűlölködés, közönyösség és elbizakodottság, túlzott kételkedés, ...vagy egy probléma, minden, akár ha csak gondolatban vagy szóban merült fel, l.pl. Máté 5,22.). 2. Töprengés helyett, egy percig nyugodtan várni, hogy lehetőleg tudatossá váljék, miről is van szó. Azután 3. ezt az így megta-pasztalható, éppenséggel testileg érezhetővé vált terhet imádságban Istennek átadni (ezenkívül lehet-
séges az egész további életutat Istennek, ill. Krisztusnak átadni). 4. Nyugodtan várni, amíg ez esetleg érezhetővé válik, ill. amíg beáll a megkönnyebbülés nyoma - vagy egy "Válasz"is tudatossá lesz.

***) A csendben a napi események "nyugalomra jutnak", így a feldolgozás, ill. imádság számára könnyeb-
ben hozzáférhetővé válnak. Igy ismét több a nyitottság az újra.

 

Az etika jelentősége ezen az úton.

Az úton egy szintet jelent "az Isten iránti szeretet", aki mindenek fölött áll, és a "felebarátod, mint magad iránt" (Máté 19,19.). Tehát önmaga iránt is, önmagát szeretni szintén része lehet annak az igyekezetnek, amely feladatát a környezetében felismeri. A szeretet összeköthet Krisztussal, mivel az ő fő tulajdonsága, bölcsességgel összekötve. Gyakran csak a krisztusi értelmezésű jócselekedet útja - a maga belső és külső kihatásaiban - teszi a keresztény utat érthetővé. Jézus a lefektetett etikai alapszabályokat megtartotta, mert "az ember (normális körülmények között) azt aratja, amit elvetett" (Gal. 6,7.), övé a felelősség, de erősebben az egyedekbe belehelyezve, mint a külső törvényt hangsúlyozva. Emellett megélhető, hogy az ember belső énjében van valami - még ha csak lelkiismeretként érezhető is - , ami Krisztussal összhangban áll, ebből ered egyfajta belső

"Ujjászületés" (János 3.). Ez azt jelenti, hogy az idő során az ember, mint egész, mind inkább összhangra jut a szellemmel, amint azt Jézus példaként megélte. Ez a kiindulópont a bensőben, a szívben vagy a lélekben, ill. a szellemben élhető meg, a megélés módjai individuálisan különbözőek. Bárhogyan is éli meg az egyén Krisztust, ill. a vele összefüggő erőket - célszerű magát, ahányszor csak lehet a tudatosságba hívni, ami egyénileg már ismert lehet, hogy erre közvetlenebb kapcsolat épülhessen fel - még ha azonnal nem is állapíthatók meg óriási hatások.

Az erővel, mely így, mint kegyelmi ajándék, az ember bensőjében fejlődik ki, összekapcsolható azután a "külső" Krisztustól, ill. az Istentől közeledő, univerzális gyógyító erő. Az egyéni megélés módja ebben az esetben is igen különböző lehet, de határozott, és megfelelő befolyással lehet a környezetre. Amíg ilyesféle messzemenő hatások eddig kevesekre korlátozódtak, akik azután "Misztikusoknak", "Szenteknek" stb. számítottak, a mi "apokaliptikus" időnkben az ilyen jelenségek növekvő számban egyszerű emberekre is kiterjedhetnek. Ezt esetleg jelentőségében nem ismerni azonnal fel, ezért itt is meg kell említenünk. Ezt a "kívülről jövő" univerzális hatást vagy felfogják, vagy - bizonyos körülmények között - fájdalmasan ütközik neki azok elbarikádozásának, akik bensőjükben semmi hasonlót nem bontottak ki, ebben az esetben ez "ítéletként" is felfogható.

Vezess engem, hogy másoknak, az ő Hozzád vezető utukon ne ártsak, **
vezess engem, hogy másoknak a Te szellemedben segíthessek,
óvjál meg engem az én utamon, *
segíts nagyobb összhangra a Te szereteteddel.

*) Itt mások is bevonhatók.

**) Segítségül szolgálhat, ha a saját tökéletlenségeinket és pozitív tulajdonságainkat mintegy táblázatba jegyezzük fel, és a haladást tudatosan követjük. Több lehetőség van az ebben való munkálkodásra:

1. Közvetlen foglalkozás a saját problematikus tulajdonságainkkal, életünk történései alapján. Jó szándékok stb. Ez Jézusnál is fontos: „először a gerendát a saját szemedben…”. Az önmagunkon való munkálkodás a Koránban is „A nagy Dzsihádnak”, a „Nagy szent háborúnak” minősül, azaz olyasminek, ami fontosabb minden külső vitánál.

2. A közvetlen jóvátétel, és

3. A közvetlen egymásnak való megbocsátás, amennyiben még lehetséges. Ellenkező esetben a problémákat imádságban Istennek, további megoldásra átadni, és belsőleg megbocsátani. Ez is fontos Jézusnál, ő is szól a feldolgozásról „az utolsó fillérig” (Luk. 12,59., de lásd 5.)

4. Ha más lehetőség nincs, mód van megfelelő jócselekedetekre másokkal szemben, mint pl. akik kárt okoztak. Sok mindent Isten indirekte is megtisztít, pl., ha valaki a közösségnek hasznos feladatokat vállal. (Itt adódik egy folyamatos átmenet az eddigiek tiszta feldolgozásából, szabad, segítséggazdag művekbe, amikor is relatívvá válik, „más aki vet, más aki arat” l. pl. Ján. 4,37.) Emellett megfelelően érvényes Máté 7,20-21.: „…az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem mindenki, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát!”

5. „Kérjétek Istent az én nevemben”, itt az ő bocsánatáért és kegyelméért a további életalakulásban. Ez az a lényeges segítség, amit egy tisztán humanisztikus etika nem képes megadni. Ezután a sorsnak nem kell többé mechanikusan lefolynia, hanem az ember a továbbiakban Istentől vezetettnek érzi magát. Minden úgy dolgozódik fel, és fejlődik tovább, amint, az ő magasabb bölcsességéből eredően, az egyén és környezete számára a legjobb.

 

Rokonfejlődés a nagy egészben és a kultúrákban az ősidők óta.

Miként a gyermeknek az érett emberré való fejlődési lépcsőiben (lásd fent), az emberi kultúrákban hasonló tudatlépcsők voltak. Ezek egyrészt új képességeket hoztak létre (szabad akarat, érzés és gondolkodás), másrészt azonban csökkentették az egész "Teremtéshez" kapcsolódó, eredeti meghittséget, amiből problémák serege halmozódott föl (l. pl. Jean Gebser " Eredet és jelen": egymást követően archaikus, mágikus, mitikus értelemtudat, ebből fejlődhet egy erősebben integrálódó tudat, melyet pl. észtudatnak lehet nevezni). Kiemelkedő példaképek is közreműködtek abban, hogy olyan fejlődési lépések, amelyek csírájukban voltak felismerhetők, a nagy egészben, legalábbis kulturálisan döntő mértékben, kifejlődhettek. Ez minden ellenkezés dacára történt, de éppen - mint említettük - gyakran nagy veszteségek árán. Az újabb időkben már látható, hogy az emberiség és népei stb. a nagy sorsszerű kihívás előtt állnak, újból kisebb és nagyobb "Quantumugrást" vagy evolúciós lépést megtenni, ha túlélés a szándékuk 4). Ezek már kb. 2 000 éve meg vannak alapozva. Ennek most már nem kell olyan megszerzett képesség rovására megtörténnie, mint az értelem. Ha elegendő számú egyén egy mind teljesebb észtudatot fejleszt ki, és magát újból az ő isteni eredetéhez köti 1), az apokaliptikus katasztrófával való versenyfutást a "felülről jövő" segítséggel meg lehet nyerni. Ehhez tartozik a kapcsolat külső aktivisták mozgalmaihoz is, mint pl. a békemozgalom stb., minden jóakaratú egyénnek megvan a "szükséges" helye a "játékban". Sok ember - szemben az etablírozott vallási irányzatokkal - nyilvánvalóan ezt keresi. Előrehaladnak a jövőbe, és segítenek a múltat feldolgozni, még akkor is, ha sok "középszerű" látszik eluralkodni. A tyúk és a tojás kérdése ez, hogy t.i. a külső "megmentés" a cél, vagy az ember egzisztenciális tudat- és léthaladása. Az eddigi értékrendeket haladéktalanul transzformálni kell, mert az ember magának nagyon pontosan el tudja képzelni, hová vezetne az eddigi, elöregedett program továbbvezetése. Amint minden az egésznek a része, minden jó tett is az egészt szolgálja.

4) A pesszimista szemlélettel Herbert Gruhl utolsó könyvében, a "Mennybemenetel a semmiben"-ben már csak azért sem lehet egyetérteni, mert egy általa észre nem vett fejlődési-, ill. erőforrás kitapintható - ami mindazonáltal egyetlen lehetőséget ad: Istent.

Inspiráld az embereket, hogy az életről és halálról való döntéseket a Te kezedben hagyják*,
segíts azoknak, akik a Te teremtésedért dolgoznak,
vezesd ezt a világot a Te megígért új idődbe.**

*) Itt részletek is bevonhatók, vagy kapcsolódólag meditatív szemléletben is feldolgozhatók, pl. "az erő- szak és ellenerőszak gerjedésének befejezése", "problémamegoldással az erőszak alól a talajt kihúzni", "békés dialógust vezetni az egyes vallások jóakaratúi között"...
**)
Lukács 11,2., 21,31., Kinyil. 11,16. Isten kioszthatja az ő szeretetét.

 

Közel van tehát a "visszatérés" Istenhez kicsinyben és nagyban is!

Elsősorban nem a „hit elképzelései“ fontosak, tehát emberi gondolatok a vallásról, hanem inkább a valósan élt kapcsolat Isten és az emberek között. 

János 16,12-13: Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
De amikor eljön az igazság lelke, elvezet titeket minden igazságra. Mert nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és ami eljövendő, azt megjelenti nektek.

 

Vissza a Krisztusutak startoldalra
http://www.ways-of-christ.com/hu/index.html

További ajánlatok, részletes szövegek más nyelveken.

Jézus Krisztus utai, az ő hozzájárulásai az emberi tudatossághoz, valamint az emberiség és a föld megváltozásához: független info-oldal, új szempontokkal a tapasztalat és kutatás számos területéről, gyakorlati tanácsokkal a személyes fejlődéshez.