Tábla a főszöveg zárófejezetéhez: A keresztény tartás

Krisztusutak

Tábla a főszöveg zárófejezetéhez: A keresztény tartás – „a világban, de nem a világból”, egy „harmadik út” (ld. például Jn 17).

Aki – Jézussal, mint mértékkel és segítséggel – keresi a továbblépést saját teljességtelenségéből a jövőbe mutató tulajdonságok felé (ld. a „...gyógyítás” és „...etika” fejezeteket), az:
- igazságosabban ítéli meg önmagát, ahelyett, hogy mindent másokra vetítene ** (ld. Mt 5,3);
- megfelel a lelkiismereti kihívásoknak, ahelyett, hogy elfojtaná azokat (v.ö. mt 5,5 és 5,9…);
- észreveszi, hogy lelki értelemben mások számára is létezik, ahelyett, hogy csak saját anyagi jólétével törődne (v.ö. Mt 5,7);
- élénken keresi Isten Lelkét, ahelyett, hogy külső formákba fagyna bele (v.ö. Mt 6,5-8… és Jn 4,21-24);
- törekedni fog arra, hogy több legyen, mint aminek látszik (v.ö. Mt 5,8);
- merni fog az új felismeréseknek megfelelően élni, akkor is, ha ezek e világban nem mindig jelentenek sokat (v.ö. Mt 5,15);
- az új felismerések ellenére szerény, szolgáló szerepben fogja látni magát, ahelyett, hogy beképzeltté válna (v.ö. Mt 5,19 és Lk 9.48)…

Aki egy ilyen szeretet-telibb és bölcsebb irányultságnak köszönhetően nem áll többé a saját útjában, észlelni fogja, hogy a Kereszténység nem csak egy életforma, hanem egy ténylegesen spirituális út. Ezen az úton Jézust iránytűként élheti meg, lehetővé téve az egyoldalú kibúvók helyett, egy új egyensúly megtalálását:

Sem külsőségekben feloldódva hanem külső aktivitásban	sem belsőleg lebegve - és belső megalapozottságban létezve.
Csupasz gondolkodás figyelembe veszi a tartalmakat, problémákat, tisztázatlanságokat	- vagy üres meditáció helyett - tudatos, meditatív csendben.
Megérzi a „külső Istent az égben”	- és hagyja bensőjében alakot ölteni.
A változhatatlan Teremtő nyomait	- az önmagában alakuló (szabad) életben látja.
Tanulmányozza a külső világ törvényszerűségeit	- és megérzi ezek mögött a Teremtés rendjét.
Az ösztönök erejét sem ki nem éli hanem integrálja	- sem el nem nyomja teljesen, - és átalakítja azokat.
Használja az időt, teret, körülményeke, keresi az összhangot	- személyes szabadsága ellenére
Klüsőleg dolgozik	-és belsőleg imádkozik (a Bencés Regula szerint: „ora et labora”) .
Meg akarja érteni mások pozitív hozzájárulását (aktív tolerancia)	- és önmagát tulajdon hitbéli alapjairól teljesíti ki.
Komolyan veszi a racionális - analitikus	- és a „misztikus” – szintetizáló agyféltekéket illetve az agyféltekék közötti hidakat.
Ismeri a szubjektív érzékelést	- és mégis keresi a differenciált igazságot a szubjektív látásmódok mögött.
Tanul a (konstruktív) hagyományokból	- és azokat önmagában lelki életre ébreszti (hagyja ébredni).
Előgyakorlatokat tesz	- és befogadja a Kegyelmet (keresztény misztika, lelkigyakorlatok, …)
Személyesen megszólítja Istent	- és az Ő erejét
Szereti felebarátját	- mint önmagát
Megőrzi értelmét	- és túltekint rajta
Sem szét nem folyik a mindenségben hanem egészében létezik	- sem meg nem keményíti lelkét - mint egy tudatos sejt
Eszköznek tekinti testét és az anyagot	- és lélekben növekedik.
Elfogadja a gazdagságot, teljességet	- a „tű fokának” értelmében.
A földi tudat helyes döntéseiért vívódik	- és egy másik síkon megérzi / kitapintja Isten tervét.
Továbbadja a felismeréseket	- és arra állítódik be, ami illő.
Környezetében / társadalmilag megváltoztatja azt	- ami saját bensőjében megjavult.
Együttérez a világ szenvedésével	- és örvend az Isten vezetésének.
Értékeli a lelki közösségeket	- és egyedüliként is törekszik Isten felé.
Tiszteli a népek sokféleségét	- és mindenkiben hagyja kibontakozni az általános emberi magot.

… ilyen módon mutatkozik meg Krisztus útja harmadik útként, a világ látszólagos ellentéteivel szemben – egy út, ami a teljes élethez vezet. Lásd a főszöveg vastagon szedett szövegrészeit is, és például Jn 17-et és a „Naq Hammadi-ból való apokrif evangéliumot”: Tamás evangéliuma 22. Aki életében helyesen egyensúlyoz, nagyobb reménységgel mélyedhet el Jézus evangéliumokban leírt további lépéseiben, illetve a passiótörténetben és az Apostolok cselekedeteiben (Pünkösd). Ezek életünk egyensúlyozásának kiindulópontjai, de céljai is egyben. (Lásd főszövegünk 1. részét.)

Létezik összefüggés azok között, amiket az evangéliumokban rögzítettek és amik nagyobb léptékben megjelennek János Jelenésekről írott könyvében, lásd főszövegünk 2. részét.

**) Kiegészítés

Keresztény út az élet eseményeinek feldolgozásához

– Aki - Jézussal, mint mértékkel és segítséggel - keresi a továbblépést saját teljességtelenségéből a jövőbe mutató tulajdonságok felé (v.ö. az ... Etika oldallal): segíteni, nem ártani …), az először is tudatába kerül saját jelleme fogyatékosságainak, vétett hibáinak és mulasztásainak, ahelyett, hogy minden hangulatának, problémájának és kárának okát másban keresné (v.ö. Mt 7, 1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. 2 Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. 3 Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? ...).

Az ilyesmiket, amint lehet, és annyi belső nyugalommal, amennyi csak lehetséges (v.ö. főszövegünk „A sivatag csendje" fejezetével) és olyan tudatosan, mint amire egy elkészítendő „termékhez" szükség van, belsőleg vagy papírra feljegyezzük, és keressük a javítási lehetőségeket, és figyeljük a sikereket. Vagyis szükség van saját fáradozásunkra: itt ugyanis az erre vonatkozó imádságokról van szó, és hitünk szerint ehhez segítséget kaphatunk; azonban ez csak komoly és ezért teljességes gyakorlattal, a gondolkodásunk és beállítódásaink korrekciójával, a negatív érzéseink iránti fokozott éberséggel, és végül a viselkedésünk megváltoztatásával kéz a kézben fog menni. Az egész minél egyszerűbben megy, annál több finom részletét figyelhetjük meg naponta önmagunknak ilyen módon, majd adhatjuk át egyenként imádságainkban Istennek … ( v.ö. A „szent buzgalom és szempontok az érzelmekhez" fejezettel).
Éppen életünk mélyen beágyazódott szokásait nehéz nagyon megváltoztatnunk, mivel ezek személyiségünk egy tudattalan rétegében gyökereznek. Ehhez utunkon gyakran jelentős tapasztalatra van szükségünk, a tudatos vagy tudattalan okok felismerésében (sikerülhet azonban közvetlenül is, mint a dohányosnak, aki egyik pillanatról a másikra, végleg abbahagyja a dohányzást, egy erős elhatározás által. V.ö. a „Krisztus megdicsőülése" fejezettel).
Ez az „odafigyelés és az imádság segítségével történő tudatos feldolgozás" már önmagában is egy lelki út lehet, ami igen messze elvezethet, és valakit egész életén át kísérhet; azonban megfelelően intenzív gyakorlattal már rövid időn belül jelentős előrelépést hozhat. A megtisztítandó dolgok „mélyebb rétege" még feldolgozásra várhat, habár már jelentős mértékben javítottuk.

A lelkiismeret ösztönzéseit is meg fogjuk tapasztalni … (V.ö. Mt 5,5 és 5,9 …).

(Ez a gyakorlat alkalmazandó első sorban, amikor a viselkedési módunk javításáról van szó, ami pszichológiai szempontból vizsgálva a „normális" kereti között marad. Ha olyan állapotok javításáról van szó, amiket manapság bizonyos mértékig betegesnek tekintünk, még fontosabb volna, hogy egy megfelelő tapasztalattal rendelkező, lehetőség szerint pszichológiailag képzett segítő személy kísérjen aktívan utunkon, mivel ilyenkor még korlátozottabb az önállóságunk önnön problémáink kezelésében, mint az embereké általában, amikor saját gyengeségeiket kell szemügyre vegyék. Ha valaki annyira korlátozott, hogy még ilyen támogatással sem sikerül neki, még mindig fennáll annak lehetősége, hogy az ilyen segítő személy imádkozik az érintettért, a megfelelő terápia kiegészítéseként. Előfeltétele, hogy keresse a segítséget, mert maga Jézus is feltette a fontos kérdést „meg akarsz gyógyulni?" V.ö."... gyógyítás" oldalunkkal.)

Vissza a főoldalra http://www.ways-of-christ.com/hu

Jézus Krisztus útjai, hozzájárulása az emberi tudathoz valamint az emberiség és a föld megváltozásához: független információs oldal, sok kutatási és tapasztalati terület nézőpontjaival; gyakorlati tanácsokkal a személyes fejlődéshez.