Krisztusutak

Tábla a főszöveg zárófejezetéhez: A keresztény tartás – „a világban, de nem a világból”, egy „harmadik út” (ld. például Jn 17).

Aki Jézust véve mérceként és segítségként az előrehaladás módját kutatja, mert saját tökéletlenségeitől szeretne megválni és ígéretesebb tulajdonságokra vágyik (a "...Gyógyítás", "...Etika", és "...Feldolgozás..." oldalakat összehasonlítva), először talán
- az igazságnak megfelelően viselkedik magával,
és majd csak ezek alapján gondolkodik el másokról, (ahelyett, hogy mindent másokra vetítene), lásd Mt. 5,3 "A lelki szegények a legboldogabbak";
- a lelkiismeret ösztönzéseit elismerni,
és mégis "kilépni önmagunkból is", (ahelyett, hogy mindent egyszerűen elfojtanánk), lásd Mt. 5,5 és 5,9...;
- felismerni, hogy a lélek értelme szerint másokat is támogatunk,
habár saját érdekeink előfeltételnek számíthatnak ahhoz, hogy képesek legyünk másokon is segíteni (lásd Mt. 5,7);
- Isten élő szellemét keresni,
akkor is, ha a külső formák fellépése értelmesebbnek tűnhet, (a csupán formákbani megmerevedés helyett), lásd Mt. 6,5-8... és Joh. 4,21-24;
- (vallásos) lenni,
és ennek megfelelően viselkedni, (nem csak úgy tenni), lásd Mt. 5,8;
- merészen az új felismerések szerint élni
akkor is, ha másokkal szembeni viselkedésünk tapintatot igényelhet (ahelyett, hogy mindig csak azt vennénk figyelembe, hogy mi számít ezen a világon valamit), lásd Mt. 5,15;
- új felismerések ellenére szerény, szolgáló szerepet vállalni, (önhittség helyett), lásd Mt. 5,19 és Luk. 9,48...

Aki egy ilyen szeretet-telibb és bölcsebb irányultságnak köszönhetően nem áll többé a saját útjában, észlelni fogja, hogy a Kereszténység nem csak egy életforma, hanem egy ténylegesen spirituális út. Ezen az úton Jézust iránytűként élheti meg, lehetővé téve az egyoldalú kibúvók helyett, egy új egyensúly megtalálását:

Sem külsőségekben feloldódva

hanem külső aktivitásban

sem belsőleg lebegve

- és belső megalapozottságban létezve.

Csupasz gondolkodás →

figyelembe veszi a tartalmakat, problémákat, tisztázatlanságokat →

- vagy üres meditáció helyett

- tudatos, meditatív csendben.

Megérzi a „külső Istent az égben”

- és hagyja bensőjében alakot ölteni.

A változhatatlan Teremtő nyomait

- az önmagában alakuló (szabad) életben látja.

Tanulmányozza a külső világ törvényszerűségeit

- és megérzi ezek mögött a Teremtés rendjét.

Az ösztönök erejét sem ki nem éli →

hanem integrálja →

- sem el nem nyomja teljesen,

- és átalakítja azokat.

Használja az időt, teret, körülményeke, keresi az összhangot

- személyes szabadsága ellenére

Klüsőleg dolgozik

-és belsőleg imádkozik (a Bencés Regula szerint: „ora et labora”) .

Meg akarja érteni mások pozitív hozzájárulását (aktív tolerancia)

- és önmagát tulajdon hitbéli alapjairól teljesíti ki.

Komolyan veszi a racionális - analitikus

- és a „misztikus” – szintetizáló agyféltekéket illetve az agyféltekék közötti hidakat.

Ismeri a szubjektív érzékelést

- és mégis keresi a differenciált igazságot a szubjektív látásmódok mögött.

Tanul a (konstruktív) hagyományokból

- és azokat önmagában lelki életre ébreszti (hagyja ébredni).

Előgyakorlatokat tesz

- és befogadja a Kegyelmet (keresztény misztika, lelkigyakorlatok, …)

Személyesen megszólítja Istent

- és az Ő erejét

Szereti felebarátját

- mint önmagát

Megőrzi értelmét

- és túltekint rajta

Sem szét nem folyik a mindenségben

hanem egészében létezik

- sem meg nem keményíti lelkét

- mint egy tudatos sejt

Eszköznek tekinti testét és az anyagot

- és lélekben növekedik.

Elfogadja a gazdagságot, teljességet

- a „tű fokának” értelmében.

A földi tudat helyes döntéseiért vívódik

- és egy másik síkon megérzi / kitapintja Isten tervét.

Továbbadja a felismeréseket

- és arra állítódik be, ami illő.

Környezetében / társadalmilag megváltoztatja azt

- ami saját bensőjében megjavult.

Együttérez a világ szenvedésével

- és örvend az Isten vezetésének.

Értékeli a lelki közösségeket

- és egyedüliként is törekszik Isten felé.

Tiszteli a népek sokféleségét

- és mindenkiben hagyja kibontakozni az általános emberi magot.

… ilyen módon mutatkozik meg Krisztus útja harmadik útként, a világ látszólagos ellentéteivel szemben – egy út, ami a teljes élethez vezet - és Istenben tényleges szellemi szabadsághoz. Lásd a főszöveg vastagon szedett szövegrészeit is, és például Jn 17-et és a „Naq Hammadi-ból való apokrif evangéliumot”: Tamás evangéliuma 22. Ez nem olyan határozatlanságot jelent, amely az ellentéteket problémaként foglalja össze, ezért nem is számít "értelmetlen agyonbeszélésnek". (A határozatlanság helyett sokszor jobb lenne, ha teljességgel kivonnánk magunkat egy témából vagy a kettő közül egyik mellett döntenénk - sőt mindezt annak tudatában tennénk, hogy ugyanígy más is dönthet egy másik mellett.) A gondolkodás harmadik útja esetén egy a két ellentét fölé rendelt álláspont kereséséről van szó amely új, szabad megállapításokat (posztulátumokat, állításokat, téziseket, döntéseket) tesz lehetővé és ezáltal megoldja az adott problémát. Aki megtartja egyensúlyát és megbirkózik az élet követelményeivel, azt az elmélyedés Jézus lépéseinek tanulmányozása során az evangéliumokban, a passió történetben és az apostolok történetében (Pünkösd) jóval nagyobb sikerrel jutalmazza. Az emberek azon képessége, miszerint egyre inkább közelítenek a világ látszata mögött elbújt "Isten igazi fényéhez" Joh. 1:9, ezen egyensúlyozás kiindulópontját és egyúttal célját is képezi. (Lásd főszöveg, 1. rész).

Létezik összefüggés azok között, amiket az evangéliumokban rögzítettek és amik nagyobb léptékben megjelennek János Jelenésekről írott könyvében, lásd főszövegünk 2. részét.

 Update english/ deutsch

Vissza a főoldalra http://www.ways-of-christ.com/hu

Jézus Krisztus útjai, hozzájárulása az emberi tudathoz valamint az emberiség és a föld megváltozásához: független információs oldal, sok kutatási és tapasztalati terület nézőpontjaival; gyakorlati tanácsokkal a személyes fejlődéshez.